„Emberközeli, szinte tapintható, érezhető illatokkal finoman komponált képek mutatják a valóság arcát. A színek kivirágoznak a
gyermekek láttán, és fekete fehér a rideg valóság, ami elveszi a reményt egy boldog jövőtől. A kizsigerelt gyermekvédelem,
utolsó leheleténél tart, maga alá temetve katonás rendben az áldozatokat. Van remény? A film municiót ad, kell, hogy legyen
folytatás, egy új alapokon. Gratulálok!”

SZAKEMBER

„Nagyon szép, és jelentős filmet csináltatok. Gyönyörű, poétikus, nagyon szomorú, de nem úgy nyomasztó, ahogy az ilyen doksik szoktak. Megkönnyeztem. Nagyon jó a narráció, jó a főhős/ötletgazda. Szuper a vágás, szépek a képek, és természetesen nagyon jó a zene. Megtaláltátok A témát.”

Sós B.

„Maga a film nekem nagyon tetszett. Egy rendezett, összhangban lévő alkotás, amellyel nem csak a gyermek „védelem”-nek
nevezettben lévőket, hanem azok a „kívülállók” is megérthetik milyen is a rendszer. A Történetek amelyeket meghallgattunk minden ember számára megérintő, de nem ad elhomályosult képet arról, hogy ezek a gyerekek, immáron felnőtteknek milyen
küzdelmek árán kellett elérniük a felnőttkort, amely egy „normális” családban mégiscsak egyszerűbb. (Nem minden esetben)
Egyszóval minden ember számára, aki nem zárkózik el a témától, szívesen ajánlom. Köszönöm, hogy megnézhettem, csodálatos volt!”

ÉRINTETT

Néző

„Nagyon szomorú történet tárult elénk, szerintem nagyon sok helyre el kellene vinni s levetíteni, gratulálunk, várjuk a folytatást!”

néző

„19 éve vagyok gyermekvédelemben, 34 éve a szakmában. Igen, a film kimondja azt, amit már régóta tudunk és napról napra egyre jobban érzékelünk. Eddig is nagy dilemma volt, ha néha azt a döntést hoztuk, hogy a gyermeknek a vér szerinti családjából mennie kell, de ezt a filmet látva a kétségek megerősödtek. A rendszer sajnos nem jól működik, már hely sincs akut esetben sem. Fájdalmas és tanulságos a szenvedő alanyok szemüvegén keresztül látni ezt a világot. Jelen helyzetben úgy látom, más megoldás nincs, mint az, hogy reménytelen helyzetekből is próbáljuk kihozni a maximumot, hogy ha semmi más nincs is meg egy családon belül csak ragaszkodás, próbáljuk a minimál szinten alkalmassá tenni a családokat, hogy ezek a gyerekek a rossznál kicsit jobbat kaphassanak az élettől. Kitartást Tamara Labovszky ezen a rögös úton!!!! Aki tudja nézze meg a filmet, a szakembert is megdöbbenti, a
kívülállóknak is fontos lenne, hogy belelássanak ebbe a világba! A társadalmi felelősség közös!”

Szakember

Ma délután a Fogd a kezem / Hold my hand című új magyar film vetítésén jártam a Bem moziban, amire Hennel Éva –
Mediátor, Mentálhigiénés szakember hívott, ő moderálta a film utáni beszélgetést az alkotókkal. A téma szerintem mindenkit érint így, vagy úgy. Legfőképpen mélyen. S ugyan nem kapcsolódik szorosan a blogomhoz, mégis itt számolok be róla, hátha így többekhez elér. Már maga a film, a mondanivalója, a benne elmesélt valós, emberi történetek, érzések. Mindenképpen meg kell említenem, hogy milyen magával ragadó a képi világa, egyszerre realista és művészi, s ez is, a
történetszálak narrálása is mennyire közelivé teszik az egészet. Sok minden kavarog közben az ember fejében. Mivel nekem nincs gyerekem (bár nem tudatosan), s közelről nem ismerek
állami gondozásban, nevelőszülőknél, gyermekvédelmi intézetben felnőtt embert (vagy nem tudok róla…), így ezek a
filmélmények és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetések tudják feltárni az ide kapcsolódó problémákat, traumatikus eseményeket.
Van miről elmélkedni…

Youteefool

„A mai napon a magyar társadalom egyik, egy jóval kevésbé ismert problémájáról volt lehetőségem belelátni a „Fogd
a kezem” film segítségével, amely az állam egy olyan hátrányára mutat rá, amely nincs annyira se a köztudatban,
se a médiában. Nagyon megrendítő volt megélni egy érzékenyítő program keretében. A film bemutatása rámutatott
az állami gondozottak esetén felmerülő helyzetekre, amely hasonlóan az egészségüggyel, és pedagógiai helyzettel,
azonban mivel kevesebb ember/gyermek érintett benne, így a helyzet megoldásával kevésbé foglalkoznak, és
bemutatja az állami gondozottaknál a gyerekvédelem rossz gyakorlati működését, egy olyan rendszert, amely
esetén a döntéshozatal nem a szakmai tapasztalattal rendelkező embereknél van.
Csak javasolni tudom, mivel egy olyan témáról szól, amely közvetetten mindenkit érint, hiszen a nevelőszülői
rendszer által a helyzet a többi állami szektorba is bevonódik (tanulmányok, egészségügy).
A legnagyobb gond, hogy a rendszer rossz működése a gyerekekre hat, akik a helyzetről végképp nem tehetnek!
Minden gyerek megérdemli, hogy szeretetben éljen, családban, és tudjon élményeket szerezni.”

NÉZŐ